Esik az eső. Már két napja… Nézegettem az otthoni ismerősök képeit, és látom a gyerekeket mennyire örülnek a hónak….
Tegnap délután, edzésre menve, Lukas azt mondta: látod, már rég lehullottak a levelek, azt mondtad utána jön a hó. Hol a hó?
Tavaly december 19-en jöttünk Angliába. Legnagyobb vágyam az volt, hogy havazzon, mielőtt végleg elutaznánk. És havazott napokig. Az autót is ki kellett lapatolni a parkolóból. De örultünk. Nagyon.
Szaladgáltunk ketten Lukassal a nagy hóban, szánkoztunk, angyalokat csináltunk hanyat fekve, dobáltam a nagy hóba. Maya az ablakból leste mi törtenik, anyum öléből, még pici volt. Ő nem fogta meg a havat.
Aztán itt jött a sok eső. Nem zavar. Nem olyan rossz azért itt az időjárás mint ahogy sokan ijesztegettek vele.
De mindig ott van a de: hiányzik a hó. A gyerekzsivaly. Az önfeledt, örömteli visibálások.
Vajon elvettem a gyerekeim gyerekkorát?
Lukas 4 és fél évesen itt iskolás. Irni tanul. És olvasni.
Sosem láttam gyerekeket utcán játszani. Csak játszótéren, vagy beltéri gyerek központokban. Nem láttam gyerekeket bujocskázni, parittyazni, járdan “trissezni”. Minden megszervezett, minden kiszamitható.
Vinnem én haza akár egy pár napra is legalább egy hóembert késziteni, de nem lehet. Vakáció február 14-én. Ki garantálja a havat februárra? Hiányzasokat %-ban számitják. Mandulagyulladas miatt, orvosi igazolással veszitettunk két pontot… Szökdösünk tovább a
a pocsolyákban.. es próbálunk mindent megtenni annak érdekében hogy gyerek maradjon…
<!–[if !mso]>
<![endif]–>
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: