Túrós puliszka

A puliszka, könnyű, kalóriaszegény étel; egy erdélyi szász szólás szerint „aki azt vacsorázik, lábujjhegyen osonjon ágyba, nehogy útközben megéhezzék”.

A magyar, román, erdélyi szász, bolgár, ukrán hagyományos étkezésben egyaránt megtalálható; régebben az erdélyi szegény emberek fő tápláléka. Reggelinél, vacsoránál ez volt a főétel, ebédnél köretként ették. Kemény változatát hidegen tarisznyába csomagolták, útravalónak, mezei, illetve erdei munkákhoz (http://hu.wikipedia.org/wiki/Puliszka).

Sok helyen köretként tálalják, paprikás csirke mellé, marhatokány mellé. Reggelinek vagy vacsorának fogyasszák tejben vagy akár grillezik is.

Egyedüli változat amit szeretek, az a túrós puliszka.

Hozzávalók: kukoricaliszt, só, juhtúró, szalonna, kanálnyi vaj.

1 l vizet sok sóval odateszek főni. Mikor  a viz már forr, beleöntöm a kukoricalisztet. Ehhez a viz mennyiséghez kb. 4o – 5o dkg kukoricaliszetet számolok. Ha túl sok lisztet tettem, akkor még öntök hozzá vizet. Folytonos kavargatás mellett főzöm, ne csomosódjon.  Én általában ehhez a művelethez egy kézi habverőt választok. Addig főzöm, mig bugyborékol már, és már egyre nehezebben kavarható, az-az felszivta a vizet.

Egy nagyobb jénai tálba, ha van cserépedény még jobb, egy kanálnyi vajat teszek, ráöntöm a puliszka felét. Megszórom juhtúróval. Közben  pár szalonna szeletet apró kockákra vágok és zsirjára sütök. Ennek felét is ráteszem a  túróra, csorgatok egy kis zsiradékot is. Ismét egy réteg puliszka követi, majd túró és szalonna.

Előmelegitett sütőben addig tartom, mig a túró szépen megolvad.

Ma tejföllel, grillezett disznó karajjal, és salátával tálaltam. A tiz ujjamat megnyaltam utána:)