Mákvirág

Amikor kiköltöztünk, nem tudatosult annyira bennünk az, hogy itt csakis magunkra vagyunk. Nincs kire a gyerekeket hagyni. Maya még kicsi, 3 ingyenes órára jogosult az oviban, a többit fizetni kellene, ami meg annyiba kerülne, hogy egyenlő lenne az én fizetésemmel. Akkor meg nem oldottunk meg semmit. Gyerek idegennel nő fel, én meg futnék iskola, ovi… Tovább »

A buszon üldögéltünk Mayával, amikor felszállt egy 8o év körüli, sétabotos egyszerű, nagyon vidám öreg bácsi. Kedvesen hozzászólt mindenkihez, kacagott, magyarázta, hogy ma lusta napja van, ezért buszozik. Figyeltem az embereket. Megdöbbentem. Páran gyorsan elfordultak, más a telefonját bütykölte tovább, vagy nagyon lenézően pillantottak rá. Úgy képzeltem el, mint nagytatámat, aki szintén nagyon vidám ember… Tovább »