Mákvirág

Amikor kiköltöztünk, nem tudatosult annyira bennünk az, hogy itt csakis magunkra vagyunk. Nincs kire a gyerekeket hagyni. Maya még kicsi, 3 ingyenes órára jogosult az oviban, a többit fizetni kellene, ami meg annyiba kerülne, hogy egyenlő lenne az én fizetésemmel.

Akkor meg nem oldottunk meg semmit. Gyerek idegennel nő fel, én meg futnék iskola, ovi és munkahely között.

Valamit tennem kellett, mert nem vagyok egy kényelmes tündér. Sok mindent kipróbáltam már, sok mindent megtanultam már.  Úgy döntöttem elmélyülök a varrás tudományában, és most már büszkén mondhatom, hogy február 14-én az első  kézműves vásárban is részt veszek.

Na nem azt jelenti, hogy hű de sok pénzt fogok most keresni, de végre láthatom mi mozog a piacon, merre kell irányulnom, és biz Isten nem adom fel! Igy mindig  a gyerekeim mellett maradhatok!

Decemberben sikeresen befejeztem egy varró tanfolyamot, mely viccesen gyors volt. Például 1 óra alatt megtanultam cipzárt varrni. Na persze ez vicc. Utólag itthon még órákig gyakoroltam.

Igy vált a legjobb barátommá a You Tube! Éljen sokáig! Pause, play, pause play és igy megy szinte minden este. No, meg a Pinterest!

Igy készült el az este életem első tablet tartója:

Aztán készültek szivecskék, melyek eredetileg transzferrel voltak feliratozva Karácsonyi vásárra, és ami megmaradt, hogy éppen kárba ne vesszék, most anyag ruhába öltözött, abban a reményben, hogy elkelnek Valentines napkor.

Készült pár tűpárna is:

Na meg evőeszköz tartók:

És sok más apróság!

Ha kiváncsiak vagytok miket varrogatok, hogyan fejlődök, tartsatok velem itt:

https://www.facebook.com/poppydecorations.

Aki meg nem bizik saját erejében, csak annyit: minden meglehet tanulni, csak önbizalom kell! Szeptemberben még You Tube-on néztem hogyan kell gépbe cérnát fűzni:))))

Szeretettel

Kati!

Én még mindig próbálkozom a tökéletes steak-et megsütni. Talán mégis a mai volt eddig a lefinomabb. Igaz mindegyik után ezt mondom, mert mindegyiknek megvan a maga izvilága és varázsa, attól függően éppen miben pácolom, vagy mivel tálalom.

A mai  marhafartőből készült. Két gyönyörű szelet hús, kb. 22 dkg darabja.

A szeleteket ideális előtte való este bepácolni. Ha nincs erre alkalom, akkor előtte pár órával is megteszi.

A páchoz: 75 ml vörös bor, 75 ml Worchestershire szósz, 1 nagy cikk zúzott fokhagyma.

Sütés előtt a szeleteket kivettem, majd jól lecsepegtettem, illetve letöröltem, de a pácot nem öntöttem el.

Egy serpenyőben felhevitettem egy kiskanálnyi olajat, majd a hús mindkét oldalát 4-4 percig sütöttem. Hozzáöntöttem a pácot és kb. 4 percig hagytam összerotyogni.

Egy éles késsel szeletkékre vágtam, és ráöntöttem a szószt.

Krumpli pürével és salátával tálaltam.

Karácsonyra főztem egy szép darab füstölt tarját, melynek jó fele nem fogyott el. Fóliába csavarva ücsörgött a hütő mélyén, mig rá nem bukkantam. Ideje volt eldönteni a sorsát. Aztán eszünkbe jutott a ruben szendvics, egy amerikai klasszikus, melyet több mint 8 éve nem ettünk, sőt el is felejtettük. Hát igy készült el a tegnap esti vacsora….

A sonkát hajszálvékony szeletekre vágtam, és kissé megpiritottam. Annyi szelet kenyérből készitettem piritóst, ahány szendvicset készitettem, 3 darabot számolva adagonként.

2 kanál majonézből, 2 kanál ketchupból és 2 kanál worchester szószból készitettem egy kenhető pasztát.

A menet meg a következő: egy szelet piritóst megkentem a  pasztával, sonka, sajt, ismét piritós stb. Három szeletből készitettem a tornyokat. Ezek után előmelegitett sütőbe tettem, kb. 1o percre, hogy a sajt szépen megolvadjon.

Sárgarépás, karalábés, káposztás majonézes salátával tálaltam.

Az utóbbi időben nézegetem Lorraine receptjeit. Szeretem mert egyszerű, friss és nem utolsó sorban olcsó ételeket  és édességeket készit. Pont nekem való. A Good Food adásában láttam egy almás pite receptet, és másnap már az asztalra is került.

Hozzávalók: fagyasztott réteslap, 4 db alma, 1 tojás, 1 jó evőkanálnyi barna cukor, 1 jó csipetnyi fahéj, 1 jó csipetnyi őrölt gyömbér, 1 citrom leve, egy kocka vaj.

Az almákat meghámoztam, majd apró kockákra vágtam.

A vajat egy serpenyőben megolvasztattom, beletettem az apróra vágott almát, rászórtam a cukrot és a fűszereket, belecsorgattam a citrom levét. Kb. 1o percig főztem, folytonos kavargatás közben, majd hagytam kihűlni.

A réteslapot lisztezett felületen kinyújtottam, majd 8 egyenlő darabra szeleteltem. Felvertem egy tojást, és megkenegettem a szeletkéket, majd mindegyik szelet közepébe kanalaztam almás szószt. Kettéhajtottam, az ujjaimmal körbe lenyomogattam, mint a kis batyukat, ismét lekentem tojással őket.

Előmelegitett sütőben 25 percig sütöttem, mig aranybarna nem lett, és porcukorral szórtam.

Elteltek az ünnepek. Ideje összekaparnom magam, és nekifognom az idei hosszú listámat teljesitgetni. Van benne főzés, varrás, iskola, és sok egészség!

Egy csúnya virus még Szilveszter előtt levert a lábamról, még mindig harcban állok vele. Mayát leverte a mandulagyulladás. Ketten ülünk naphosszat a kanapé tetején és ápolgatjuk egymást:). Emiatt gyors ételek kerülnek az asztalra.

Ma egy lecsószerű második fogást készitettem. Nagyon finom lett, érdekes.

Hozzávalók: 1 kanálnyi olaj, 2 db csirkemell, 1 apróra vágott hagyma, 1 db csikokra vágott paprika, 2 cikk összezúzott fokhagyma, 7,5 dkg felszeletelt kolbász, 1 kiskanálnyi cajun fűszerkeverék, 25 dkg hosszúszemű rizs, 4o dkg cseresznye paradicsomkonzerv, 35o ml húsleves.

Az olajat felforrósitottam, és beletettem a vékony csikokra vágott csirkemellet. Kb. 5 percig sütöttem, mig szépen meg nem barnult, és kiszedegettem egy tányérra. A hátramaradt olajban megdinszteltem a hagymát, hozzátettem a csikokra vágott paprikát, a fokhagymát, a karikákra vágott kolbászt és megszórtam a cajuni fűszerkeverékkel. Ettől lesz pikáns, érdekes. Igy piritgattam kb. 5 percet.

Visszatettem a csirkemellett, hozzáadtam a rizset, a paradicsomkonzervet, és felöntöttem a húslevessel. Addig főztem mig a rizs meg nem puhult.

Friss salátával tálaltam.

A buszon üldögéltünk Mayával, amikor felszállt egy 8o év körüli, sétabotos egyszerű, nagyon vidám öreg bácsi. Kedvesen hozzászólt mindenkihez, kacagott, magyarázta, hogy ma lusta napja van, ezért buszozik.

Figyeltem az embereket. Megdöbbentem. Páran gyorsan elfordultak, más a telefonját bütykölte tovább, vagy nagyon lenézően pillantottak rá. Úgy képzeltem el, mint nagytatámat, aki szintén nagyon vidám ember volt. Olyan szivesen felálltam volna, és átöleltem volna ezt a kis öreget…. Hova jutott a világ? A verbális kommunikáció, a kacagás zavaróvá vált???

Aztán pár nappal később, bevásárló központba készültem, és rámcsörgött a párom: vigyázz, bombariadó, nem áll meg a metró… Egy idő után mégis elindultam, busszal.

Egy kis fekete kislány szállt fel anyukájával.  A kislány egész úton zokogott. Nem lehetett több mint 3 éves. Könyörgött az anyukájának vegye az ölébe. Az meg hidegen nézegette a telefonját, miközben lökdöste vissza kislányát a székre, és fenyegette. Maya értetlenül nézte, és egyre jobban fonta kis kezeit a nyakam köré. 

A bevásárlóközpontban, mintha mi sem történt volna azelőtt nem sok idővel, amikor mindenkit kiterelgettek, mindenki rohant tovább. Hatalmas szatyrok, tömeg és zsivaj….

Igy várjuk a Karácsonyt?

Vajon hányan ülünk le gyerekeink mellé, és ebben az elértéktelenedő világban, hányan meséljük el nekik mit jelent a Karácsony?

Visszaemlékszem gyerekkorom gyönyörű ünnepeire. Szüleink nem fektettek ekkora hangsúlyt a ház kidiszitésére már hetekkel Karácsony előtt….

Vallás órára jártunk, készültünk a kis szerepünkre, és nagyon örültünk a nagy csomag édességnek, melyet az egyháztól kaptunk. Ezzel kezdődött a Karácsonyi hangulat….

Aztán Karácsony este a nagyszülők vacsorázni jöttek, nagytatám beosont a nappaliba és megcsengette a csengőt, ez jelezte, hogy járt már az angyal. Türelmetlenül futottunk be a szobába. Elénekeltük a Mennyből az angyalt és a Csendes éjt, elmondtuk a Mi Atyánkat, miközben nővéremmel lestük melyik a mi ajándékunk. Osztottuk az ajándékokat, örültünk!

Az asztalnál a két nagytata a világháborúról mesélt, meg mindig elmesélték ugyanazokat a gyerekkori történeteket… A nagymamákat meg most is hallom: Miska ne igyál többet, Jóska elég:))).

Mikor már nagyobb lettem, a családi vacsora után a barátaimmal hajnalig a csipős hidegben kántálni jártunk.

Aztán az élet elsodort. Azokban az években amikor hajón dolgoztam, kénytelen voltam lefolytani magamban a szeretett ünnep által kiváltott heves érzelmeket. Ott nem volt Karácsony. Nem az alkalmazottaknak…. Egy kis műfenyő diszelgett a parányi szobánkban, és még annak sem volt időnk örülni. A tőzegáfonya szószos pulykáért meg hosszú sort kellett állni, ha nem akartam még Szent este is a curry-t enni.

Most itt vagyok, Angliában, immár 2 éve… Az élet úgy adta, hogy kétszer, amikor nagy változás történt életemben pont Karácsony előtt utaztam el, messze, és hosszú időre. Először 2oo5 december 17-én, ekkor indult a hajós pályafutásom. Másodjára meg két évvel ezelőtt, december 19-én, Londonba, ekkor már két gyerekemmel. Párom itt várt.

Ez a két Karácsony valahol egy nagy nagy sebet ejtett a lelkemen…. és sebet hagytam a szüleim szivében is…. És vajon most várom?

Gyerekeimet mindig felkészitem, mindig kidiszitem nekik a házat, elkészül a mézeskalács házikó, a fát hozza az angyal, éjjel diszit:). A csengő este megcsendül.  A töltött káposzta rotyog. Minden szép!!!

Csak…. hol a család? A nagy család? Nagyszüleim közül csak egy mamám maradt.

Egy évben Karácsonykor, mikor együtt voltunk, valami miatt sokat sirtam. Évek óta nem voltam otthon, meghatott. Nem tudtam megmagyarázni akkor miért… Most már tudom. Akkor volt az utolsó ünnep együtt…

Hagyjuk hát a vásárlást, a rohanást. Szálljuk magunkba egy percre és gondoljuk át mi fontos. Mit szeretnénk átadni, vagy mit szeretnénk kapni…. Mi a legnagyobb érték?

A család! Öleljük meg szeretteinket, látjátok az élet kiszámithatatlan. És mikor ilyen szép ünnepről van szó, akkor nem elég az ember kis családja, hiányzik a NAGY család!!!

Kellemes készülődést….!!

Foglamam nincs miért  a Garibaldi diós kosárkája. Látom sok finom sütis recept fűződik a nevéhez, lehet ez is egy kedvence volt. Lényeg, hogy gyerekkoromtól igy ismerem, és mindig menekültem, ha anyukám ezt sütötte, mert nekem kellett töltögetni a kosárkákat.

Persze most sem én sütöttem meg, benne volt a Karácsonyi meglepetés csomagban…

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 2o dkg vaj vagy 15 dkg zsir, 15 dkg porcukor, 3 tojás sárgája, 1 csomag sütőpor, 1 citrom leve. Ha az összegyúrt tészta kemény, akkor kis tejfölet tegyünk hozzá.

Töltelék: 3 tojásfehérjét kemény habbá verünk és óvatosan, hogy a habot ne törjük össze, hozzákavarunk 15 dkg porcukrot, 2o dkg darált diót, és 1 vaniliaport.

A hozzávalókat összegyúrjuk, kiseritjük 2-3 mm vastagságúra és egy pohárral kivágjuk. Az igy kapott karikákat, ráhelyezzük a formákra:

Nem kell benyomogatni, csak egy kis kanállal a tetejére tenni tölteléket, és maguktól elhelyezkednek a formákban. Kis pálcikákat seritünk a tésztából és teszünk rájuk egy-egy kis keresztet, majd felverünk egy tojást és megkenegetjük őket.

2oo fon kb. 15-2o percig aranysárgára sütjük.

Tegnap megérkezett a Karácsonyi csomag a szüleimtől, melyben két meglepetés süti is volt, persze közülük az egyik nagy kedvencem, a diós kifli.

Elkészitése nem nehéz, mindenkinek szeretettel ajánlom. Aki egyszer megkóstolja, garantálom, ezentúl nem lesz nélküle Karácsony a Karácsony:).

Hozzávalók: 28 dkg liszt, 1o dkg darált dió, 1o dkg porcukor, 2o dkg vaj, kiskanálnyi szódapor.

Először a lisztet összemorzsoljuk a vajjal, majd összegyúrjuk  a többi hozzávalóval.

Kis kifliket formázunk belőle és forró sütőben világosra sütjük. Vigyázat, hamar sül. Mikor kissé kihűlnek, vanilás porcukorba forgatjuk őket.

Az eredmény egy omlós csoda!!!