Pali bácsi hagymás tokánya

Pali bácsi hagymás tokányát és Éva néni szalonna pasztáját a 8o-as években ettük Orsován, ahova minden évben nyaralni jártunk szüleinkkel a Görgényi havasokba, Szászrégentől 18 km-re.

A falutól kb. 6 km-re a patak partján volt egy szép tisztás. Oda jártunk évekig sátorozni, minimum két család négy gyerekkel, maximum egy török sátornyi. A szülőknek néha be kellett járni dolgozni, de inkább ingáztak, csak ne kelljen a mi örömünket elrontani.

Mert a sátorozás amúgy komoly dolog volt. Wc volt készitve, ebédlő, konyha rész, és persze a hálók, az-az a sátrak. Komoly főzés volt ott, gyümölcs szedés, gombászás.

Egy idő után már a kályha lapot is oda ásták el a patak partjára, ne kelljen minden évben magunkkal hordani.

Mikor sok gyerek volt, még cirkuszt is szerveztünk, persze belépővel. Koós Éva néni tanitotta be nekünk a műsort, festett ki, készitett páfrány szoknyákat. A jegyek árából csapatostól levonultunk a faluba fagyit enni, de a cukrászda hétfőn zárva volt. Szerencsére egy szekeres felvette a fáradt gyerek csapatot és visszafuvarozott minket a táborba.

Volt amikor átjártunk a szomszéd falu molnárához friss házi kenyeret venni. Akkor csak a férfiakkal mentünk, a völgyön át. A molnárné mindig adott nekünk egy nagy tepsi szilvás lepényt, amit útközben felfaltunk. Nem számitott hogy a molnárné nem volt igazán tiszta, és a lepény egy legyekkel teli konyhában készült. Emlékszem visszafele mindig szedtünk kék iringót, szamárköhögésnek. És mikor már a szekér úton haladtunk, a patak partján, közel a sátrakhoz, tiszta torokból orditottunk, hogy az otthon maradt anyukák halljanak: Éhes a banda, korog a gyomra, kaját. Ilyenkor már teritettek is.

Esténként felültünk a domb tetőre, egy nagy bükkfa alá, a nővérem mesét olvasott nekünk. Most sincs szép kacagásom, de mint gyerek még förtelmesebb volt. Lehallszott a sátrakhoz, és Pali bácsi (Isten nyugtassa), mindig velem kacagott, beleremegett a hasa.

Egy alkalommal csak Pali bácsival maradtunk a sátraknál, a többi felnőtt lement Régenbe élelmet vásárolni. Már minden fogytán volt. Olajunk és hagymánk maradt, kenyerünk.  Persze mi éhesek lettünk. És Pali bácsi nagyon ötletes volt. Készitett nekünk egy hagyma tokányt. Olajban piritott nekünk jó sok apróra vágott fehér hagymát. És azt mártogatta nekünk kenyérre. Nagyon finom volt!!! Lehet amiatt, hogy nagyon éhesek voltunk? Nem tudom, de mindenképp jelentős élmény az életemben.

Baja Éva néni nagyon finom szalonna pasztát készitett nekünk. Amit nagyon bánok, hogy sosem kérdeztem meg a receptet, és pontosan anyu sem emlékszik rá. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elmegyek egy hajós útra, és mire visszajövök Éva néni már nem lesz. Mikor hazajöttem mindig várt egy üveggel.

Ezek emlékeztetes izek gyerekkoromból.

Jártunk gombászni, rengeteg őzláb volt az erdőben. Egy nyáron gomba neveldét is készitettünk. Gyökerestől szedtünk ki sok gombát és beültettük a sátrak mellé, gondoltuk ott megnőnek és nem kell újraelmenni értük.

Jártunk mogyorót szedni. Minden télire eltett iz tetején mogyoró volt. A kiszedett nyüveket sorba állitottam és egy egész délután idomitottam őket a teraszon.

Ott ettem először faepret. Rengeteg volt, roskadtak a fák.

Reggel arra járt a tejes autót, egy sörért mindig adott egy veder friss tejet. Éva néni mindig leszedte a tejszint róla, és készitett nekünk valami finomságot.

Aztán egyszer a tehén is megette a száritó kötelet. A madzag lenn volt a földön és bekapta. Aztán visszatekerték a gyomrából… Ott vágta ketté apum is a labdámat, mert nem akartam megosztani….

Nagyon sok szép élményünk volt. Nagyon sok szép egyszerű nyár. Tábortűz, kirándulások, életem első kifogott pisztrangja mogyoró bottal.

Vajon mit tudunk mi nyújtani  a mi gyerekeinknek? Hol vannak az egyszerű, igénytelen, nagyon boldog nyarak???? Hol találok egy ilyen helyet, vagy egyáltalán mit szólnának hozzá a gyerekek, ha pár év múlva elviszem őket egy ilyen helyre???