2oo7-ben a Mexikói Riviérán hajóztunk. Cabo San Lucas, Puerto Vallarta, Mazatlan. Mindegyik szigetnek megvolt a maga szépsége. Mindegyik szigeten más tevékenységet választottunk, persze ha időnk volt kiszabadulni a vasbörtönből.
Mazatlan a Csendes Óceán egyik fő kikötő városa. Hires a garnélarák és tuna hal piacról, van egy kis sörgyára is.
Nem tartozott egyik kedvenc szigeteink közé. A kikötő és környéke szegényes, nagyon szennyes, sőt ijesztő is volt…
Minden ami szép volt, messze volt tőlünk. Nem fért bele a szabadidőnkbe. Emlékszem egy jó ideig ebben a kikötőben pihentünk, nem mentünk ki levegőt venni, persze mindaddig mig egyik hajóstársunk fel nem fedezett egy nagyon jó vendéglőt mindössze 5 perces taxizással a hajótól.
És innen kezdve minden héten elmentünk enni valami finomat. A hajón, mivel az ázsiaiak többségben voltak, mindenhol csepegett már a curry… azóta sem birom, még a szagát sem. Az evés ebben az időszakban vált nálunk hobbyvá.
A vendéglő neve La Puntilla. Mai napig létezik… Természetesen csak halat, tengeri gyümcsöket szolgálnak fel. Van náluk egy hires garnélarák páté, melyet sós kekszel szolgálnak fel. Minden héten próbáltuk szóra birni a pincért, aki éppen kiszolgált, hogyan készül. Hiába mondtuk neki, megyünk haza, talán sosem találkozunk az életben, mégsem árulta el.
Egyszer kerestem a receptet, hátha mégis, de csak egy másik blogger véleményével találkoztam, aki szintén erről a helyről ir. De ő is csak találgat.
Próbáltam vajjal, krémsajttal, majonézzel, addig mig egy olyan változatot találtam, amely talán izben a legközelebb áll az eredetihez.
Hozzávalók: 15 dkg főtt és megpucolt garnélarák, 2 kanál jó minőségű majonéz, 2 kanál sima krémsajt, 2 cikk fokhagyma. Mindössze ennyi kell, egy valódi csodához.
A hozzávalókat egy tálba teszem és összeturmixolom, mig krémessé nem válik. Ennyi. Szükség esetén sózom. Igy varázsolok egy fenséges pátét.
Ajánlom ünnepi asztalokra is, kis sós kekszel. Elegáns, és finom!!!
