Nem tűntem el, csak éppen a full time anyuka szerepet töltöm be már mindjárt egy hónapja, és most már lassan a fáradtság tetőfokára értem.
Párom egy hónapja nappali – éjszakai műszakban van, az-az majdnem folyton dolgozik, ha meg nem, akkor alszik… persze nem másért csak mert a főnöknek könnyebb másfél fizut adni neki, mint új embert felvenni… Ebben amúgy semmi hiba, ugye ha az ember még nagyon fiatal, és nincs két kis gyereke, akik mondjuk sirnak már az apukájuk után.
Én meg reggel rohanok suliba vinni a fiamat, nyakamba lóg Maya, aki nem volt sosem babakocsi párti. Inkább a “kezén” jön, ahogy ő mondja, aminek az a vége mindig, hogy 5oo m után a nyakamban lóg. Lukas előttem rohan a biciklijén. Aztán haza. Elvesszük a babakocsit, na nem másért, csak legyen miben hazacipelni a vásárolt holmit… Aztán haza megint. Valamikor főzni kell. Összeszedni, takaritani. Párom kel, Maya lefekszik és már megint suliba kell rohanni. Aztán ebéd, mosogatás, játék, játék és játék, vacsora, fürdetés, mese, altatás… Őrület!
Szóval….két hét múlva szabadság, Wales-ben, a semmi közepén egy kis házban. Csak mi, és persze a kutyánk… :)). Végre csend! Nincs rohanás, csak játék…
Ma azért kedveskedni akartam a páromnak. Ugye ilyenkor nincs idő konyhában pepecskedni, az ember összecsap egy gyors, de kiadós és mégis egészséges ebédet:). Ma kicsit egészségtelenebb dolog született, mert nagyon szereti a baklavát. Azért választottam, mert nem nagy dolog, hamar megy, és jóóóóó édes…. Még próbálkoztam vele pár héttel ezelőtt, de valami nem tetszett, most viszont már közelelebb álltam a valósághoz. Harmadik majd az Isten igaza…
Két receptet kombináltam, mindegyikben volt valami ami a másikban nem. És szerintem igy tökéletes lett. Persze ha kicsit jobban megnőtt volna….
Hozzávalók: 12 db. réteslap, 4o dkg vaj, 3o dkg darált dió, pisztácia vagy mandula, vagy 1o – 1o dkg mindegyikből. Cukorsziruphoz: 3o dkg cukor, 3oo ml viz, 1 kiskanálnyi rózsaszirup, fél citrom leve.
A sütőt előmelegitettem 18o fokra. Először a cukorszirupot készitettem el. A hozzávalókat összefőztem, és addig hagytam, mig majdnem felére főtt.
Megolvasztottam a vajat, kikentem egy tepsit. Egyenként belehelyeztem a rétes lapokat. Először 4 db. -ot, mindegyiket vékonyan megkenve vajjal. A következő lapot megszórtam a darált mandula, dió keverékkel (én ma igy készitettem), majd ismét követte 4 réteslap, egyenként vajjal megkenve, ismét egy lapra a darált dió és mandula keverék, majd ismét 4 lap vajjal megkenve. A tetejére ráöntöttem a megmaradt olvasztott vajat. Egy éles késsel ezen a ponton szépen fel kell szeletelni. Mivel réteslapokból készül, mikor megsül szinte lehetetlen ez a művelet.
A sütőbe toltam 35 percig, mig szépen megbarnult, megsült. Ekkor kivettem, és ráöntöttem a cukorszirup felét. Kb. 5 perc után jól magába szivta, ekkor ráöntöttem a megmaradt szirupot.
Persze nagyon édes édesség. De nagyon finom is! Több nemzet is, mint a törökök, görögök, arabok, bolgárok egyaránt saját hagyományos édességeik között tartják számon. Én nem vitatom az eredetét. Csak fogyasztom!
