Miután kiköltöztünk kiküldettük otthonról a parabola tányért is, és persze beköttettük az otthoni “dobozt”. Gyerekeimnek elég nehéz dolguk van, mi startból két nyelűek vagyunk a párommal, és ugye idegen országban is élünk.
Lukas, a fiam, majdnem 5 évesen, nagyon szépen beszél 3 nyelven, Maya meg, aki most tanul beszélni, már tudja kivel hogyan kell szót érteni. Nehéz egyensúlyban tartani a helyzetet. Van az anyanyelv, az “apanyelv” és ugye az angol. Mesét csakis a mi nyelvünkön olvasunk, angolul csak házifeladatot oldunk, tv-t meg vegyesen nézünk…
Nekem naponta annyi időm, illetve türelmem van dobozt nézni vagy inkább hallgatni, mig reggel megiszom a kávémat, és közben reggelit készitek a gyerekeknek. Ilyenkor RTL Klubot nézek, inkább megszokásból. És elcsipem Mautner Zsófit. Persze nem mindig tudok odafigyelni mit is készit, mert a reggeli ricsaj hangosabb!
Valamelyik nap egy szendvicset csiptem el, tetszett, elkészitettem és persze most hogy utánanéztem, nem mindent hallottam belőle. Kimaradt a gomba, amit nem különösen bánok, hiszen egyedül én szeretem!
A párizsi brasserie-k étlapjának nélkülözhetetlen eleme, a Gruyére-sajtos, sonkás melegszendvics, amelyet croque-monsieur néven először 1910-ben kínáltak a kávéházak. (http://chiliesvanilia.blogspot.co.uk/2007/06/hlgyeim-s-uraim-sajtos-szendvics.html)
