Olyan szabadságra vágytam, mely a szó szoros értelmében szabadságot jelent, úgy nekem, mint a családomnak. A szennyezett nagyvárosból, amely minden értelemben szennyezett, szerettem volna egy tiszta, emberséges helyre menni. Nem vágytam luxus szállodába, sem olyan tengerpartra, ahol program szerint vihetem ki a gyerekeimet a tűző nap miatt. Sem olyan helyre ahol végig bújom az internetet, tv-t, vagy napi beszámolót irok a blogomon. Mi akartunk lenni csak, meg a természet, az ő egyszerűségében.
Ezért esett a választasunk Wales-re. Hegyek és tengerpart egy helyen. Mező, legelők. Tehenek és bárányok, lovak. Nem is választhattam volna jobban. A szivemet otthagytam. Majdnem egy hete itthon vagyunk, és annyira furcsa érzés uralkodik rajtam, amit sosem éreztem. Hirtelen nem találom a helyem, és visszavágyom, de örökre…
A fényképek minősége miatt bocsánat. Első nap, a kamerámat letettem pihenni a homokba. Vannak ilyen pillanataim is:). Persze megtelt homokkal, és persze nem működött többé…. Igy minden fénykép telefonról készült…
Mikor házat szerettem volna bérelni, sokat nem tudtam Wales-ről, aztán azt hiszem egy Felső hatalom akaratából, egy olyan házat találtam, amely pont arra a hétre volt szabad, amikor mi szerettünk volna menni, és álmunkban sem gondoltunk volna, hogy ilyen gyönyörű lesz…
A Lyn Félszigeten voltunk, Pwllheli-ben, amely a félsziget nem hivatalos fővárosa. Mintegy 4ooo lakosa van, melynek 81% welsh-ül beszél. A városka nagyon karakteres, gyönyörű szép kis üzletecskéi vannak, vendéglői, templomai.
Régebben a kalózok paradicsoma volt, mivel a kontinens borait itt szállitották. Aztán a múlt században a halászatról és hajóépitésről lett hires. Itt található egy szép kis piac is, ahol penny-kért lehet vásárolni helyi kézművesek alkotásait. Ugyancsak itt tartották az idén a Nemzetközi Vitorlás Versenyt (Tropper World Championship). Az előkészületeknek tanúi lehettünk.
És mit lehet egy ilyen paradicsomban csinálni? Hát az Ir tenger közel sem annyira meleg, hogy az ember fejest ugorjon bele… De gyönyörű a part. Van homokos rész, a Glan y mor, de van köves, sziklás part is. Nem sok helyen találsz homokos partot…
Boldogan visibáló gyerekek, vizparton szaladgáló kutyák, vitorlások. Kedvesen mosolygó emberek. Levegő!!! Az ember csak akkor értékeli igazán a tiszta levegőt, amikor rájön, hogy mennyire hiányzik. És tisztelni kezdi még az oxigént is… És a csendet. A fülemet karcolta a csend. A mély csend. A nyugtató.
Nevetségesnek tűnik, de annyira jól esett a trágya szag is. Ahogy behajtottunk Snowdoniába, és elmentünk az első farm mellett, megcsapott a jó falusi trágyaszag. Esküszöm lehúztam az autó ablakait, és teleszivtam a tüdőimet, annyira jól esett. Párom jót kacagott rajta, hiszen amikor még Erdélyben laktunk, nem értékeltem ezeket a szagokat, sőt..
Gyerekeim vidáman tapostak a patakban, kergették a bárányokat, csodálták a tehén csordát, nézték hogyan patkolják a lovat. Kacagva kerestük a csiperkegombát együtt a réten. Fára másztak, hintáztak, hempergőztek a fűben. Nyuszit simogattak, lovagoltak. Homokvárat épitettek, és köveket dobáltak a tengerbe. Ennyire boldogoknak és felszabadultaknak rég nem láttam őket. Szabadok voltak!!! Felhőtlen gyerekkor!!!
Házigazdánk állitása szerint, aki 2oo4-től adja ki házát, mi voltunk az első vendégei, akik ennyire kihasználtuk és szerettük a helyet.
Tőle tudtam meg azt is, hogy a sok llan-al kezdődő városnévek templomot jelentenek. És rengeteg van belőlük Wales-ben. A piacon meg egy árustól, hogy a llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch a leghosszabb szó az Egyesült Királyságban, amely egy egy falu neve Angelsey szigetén. Jelentése: ‘ A vörös barlangi St. Tysilio melletti sebes örvény közelében levő fehér mogyorófák völgyében fekvő Szűz Mária templom”.
És ugye igaz az a mondás, hogy kicsi a világ… itt láttam újra 18 év után volt osztálytársnőmet és barátnőmet, és 2 év után egy otthoni barátunkat. Csodálatos két napot töltöttünk velük. Meglátogattunk pár kis városkát, inkább ami nagyon közelünkben volt. Célunk a kikapcsolódás volt, hisz két kis gyerekkel nem igazán tartottuk okos ötletnek a kastélyok stb látogatást. Hiszen ők még nem élvezik. Annál inkább a szaladgálást, szabadságot… Igen, szabadság!!! A parkok, játszóterek nem ezt a fajta szabadságot jelentik! Fiam, aki hétfőn lesz 5 éves, sirva ült be az autóba…
Mi meg esküszönk, hogy mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy lassan odaköltözzünk…..
Wales egy olyan földi paradicsom, ahol még léteznek értékek, ahol még létezik a köszönöm és bocsánat. Ahol még a gyerekeket tiszteletre tanitják. Ahol még a kutyákat is tisztelik (majdnem minden bolt előtt vizes tál van)… és az állatokat is szeretik…ahol a csendnek is értéke van…
