Amikor kiköltöztünk, nem tudatosult annyira bennünk az, hogy itt csakis magunkra vagyunk. Nincs kire a gyerekeket hagyni. Maya még kicsi, 3 ingyenes órára jogosult az oviban, a többit fizetni kellene, ami meg annyiba kerülne, hogy egyenlő lenne az én fizetésemmel.
Akkor meg nem oldottunk meg semmit. Gyerek idegennel nő fel, én meg futnék iskola, ovi és munkahely között.
Valamit tennem kellett, mert nem vagyok egy kényelmes tündér. Sok mindent kipróbáltam már, sok mindent megtanultam már. Úgy döntöttem elmélyülök a varrás tudományában, és most már büszkén mondhatom, hogy február 14-én az első kézműves vásárban is részt veszek.
Na nem azt jelenti, hogy hű de sok pénzt fogok most keresni, de végre láthatom mi mozog a piacon, merre kell irányulnom, és biz Isten nem adom fel! Igy mindig a gyerekeim mellett maradhatok!
Decemberben sikeresen befejeztem egy varró tanfolyamot, mely viccesen gyors volt. Például 1 óra alatt megtanultam cipzárt varrni. Na persze ez vicc. Utólag itthon még órákig gyakoroltam.
Igy vált a legjobb barátommá a You Tube! Éljen sokáig! Pause, play, pause play és igy megy szinte minden este. No, meg a Pinterest!
Igy készült el az este életem első tablet tartója:
Aztán készültek szivecskék, melyek eredetileg transzferrel voltak feliratozva Karácsonyi vásárra, és ami megmaradt, hogy éppen kárba ne vesszék, most anyag ruhába öltözött, abban a reményben, hogy elkelnek Valentines napkor.
Készült pár tűpárna is:
Na meg evőeszköz tartók:
És sok más apróság!
Ha kiváncsiak vagytok miket varrogatok, hogyan fejlődök, tartsatok velem itt:
Aki meg nem bizik saját erejében, csak annyit: minden meglehet tanulni, csak önbizalom kell! Szeptemberben még You Tube-on néztem hogyan kell gépbe cérnát fűzni:))))
Szeretettel
Kati!
