Mákvirág

Holnap kisfiam már 5 évet tölt, és a hagyományos joghurt torta mellé, amely idén három szinben készült, gondoltam kedveskedem egy kis poharas desszerttel is. Az enyémek ugyanis szivesebben kanalazgatnak mint elrágnak egy sütit.

És mivel az ötlet a torta kavargatás közben született, nagyjából, minden maradék belekerült. Pont emiatt mennyiséget nem igazán tudnék mondani, csak úgy szemre…

8 pohárnyit készitettem. Kb. 2o dkg étkezési kekszet morzsoltam össze, és kb. 3oo ml nem cukrozott sűritett tejjel kavartam össze. Ez persze nem kötelező. Mehetett volna csak a keksz simán.

Minden pohár aljába tettem, ez lett az első réteg. Ezek után ribizli kocsonyát kanalaztam rájuk, majd vaniliás krémet. Be kell vallanom, ez Dr. Oetker-es vaniliás sütemény krém lett. Ezek után gyümölcsöt szórtam. Vegyesen. Került rájuk málna, ribizli, áfonya, és tejszinhab.

Persze nem birtam kivárni a holnapi napot, és ebéd után bekanalaztam egyet. A savanykás gyümölcsök, az édes krémmel, és a savanykás kocsonyával nagyon jól passzolnak.  Megvagyok elégedve magammal:)).

Nagyon praktikus gyors édesség, mutatós. Ha egy szebb pohárban tálaljuk, elegáns party-kon is simán megállja  a helyét.

Ha már Wales-ben jártam, akkor kérdezősködtem a helyi  érdekességekről, illetve tradicionális ételekről, süteményekről. Meglepetésemre sok ilyen nincs… Közülük a legismertebb teasütemény, az úgynevezett “welsh cake” vagy “pice ar y maen”. Nagyon egyszerű az elkészitése, és nagyon finom is. Most is előszerettel fogyasszák a hagyományos délutáni teához. A recept generációról generációra szállt, semmi újitás és szépités nélkül.

Hozzávalók: 22.5 dkg liszt, 8,5 dkg cukor, 11 dkg vaj, 1 tojás, egy jó maréknyi mazsola, ha szükséges, kis tej.

A lisztet először összemorzsoltam a vajjal, aztán hozzáadtam a cukrot, mazsolát, tojást, és jól összegyúrtam. Mivel kissé száraznak találtam, kis tejet öntöttem hozzá.

Ezek után kiserittem, kb. 7-1o mm vastagságra, és egy pohár segitségével karikákat vágtam. Ennek  a süteménynek az-az érdekessége, hogy nem a sütőben sül meg, hanem egy palacsintasütőben. Amit persze jól kivajaztam, és a karikák mindkét felét szép aranybarnára sütöttem, majd megszórtam porcukorral. Ha azt szeretnénk, hogy poronyóbb, omlósabb legyen, nyugodtan helyettesitsük a vajat disznózsirral.

Olyan szabadságra vágytam, mely a szó szoros értelmében szabadságot jelent, úgy nekem, mint a családomnak. A szennyezett nagyvárosból, amely minden értelemben szennyezett, szerettem volna egy tiszta, emberséges helyre menni. Nem vágytam luxus szállodába, sem olyan tengerpartra, ahol program szerint vihetem ki a gyerekeimet a tűző nap miatt. Sem olyan helyre ahol végig bújom az internetet, tv-t, vagy napi beszámolót irok a blogomon. Mi akartunk lenni csak, meg a természet, az ő egyszerűségében.

Ezért esett a választasunk Wales-re. Hegyek és tengerpart egy helyen. Mező, legelők. Tehenek és bárányok, lovak. Nem is választhattam volna jobban. A szivemet otthagytam. Majdnem egy hete itthon vagyunk, és annyira furcsa érzés uralkodik rajtam, amit sosem éreztem. Hirtelen nem találom a helyem, és visszavágyom, de örökre…

A fényképek minősége miatt bocsánat. Első nap, a kamerámat letettem pihenni a homokba. Vannak ilyen pillanataim is:). Persze megtelt homokkal, és persze nem működött többé…. Igy minden fénykép telefonról készült…

Mikor házat szerettem volna bérelni, sokat nem tudtam Wales-ről, aztán azt hiszem egy Felső hatalom akaratából, egy olyan házat találtam, amely pont arra a hétre volt szabad, amikor mi szerettünk volna menni, és álmunkban sem gondoltunk volna, hogy ilyen gyönyörű lesz…

A Lyn Félszigeten voltunk, Pwllheli-ben, amely a félsziget nem hivatalos fővárosa. Mintegy 4ooo lakosa van, melynek 81% welsh-ül beszél. A városka nagyon karakteres, gyönyörű szép kis üzletecskéi vannak, vendéglői, templomai.

Régebben a kalózok paradicsoma volt, mivel a kontinens borait itt szállitották. Aztán a múlt században a halászatról és hajóépitésről lett hires. Itt található egy szép kis piac is, ahol penny-kért lehet vásárolni helyi kézművesek alkotásait. Ugyancsak itt tartották az idén a Nemzetközi Vitorlás Versenyt (Tropper World Championship). Az előkészületeknek tanúi lehettünk.

És mit lehet egy ilyen paradicsomban csinálni? Hát az Ir tenger közel sem annyira meleg, hogy az ember fejest ugorjon bele… De gyönyörű a part. Van homokos rész, a Glan y mor, de van köves, sziklás part is. Nem sok helyen találsz homokos partot…

Boldogan visibáló gyerekek, vizparton szaladgáló kutyák, vitorlások. Kedvesen mosolygó emberek. Levegő!!! Az ember csak akkor értékeli igazán a tiszta levegőt, amikor rájön, hogy mennyire hiányzik. És tisztelni kezdi még az oxigént is… És a csendet. A fülemet karcolta  a csend. A mély csend. A nyugtató.

Nevetségesnek tűnik, de annyira jól esett a trágya szag is. Ahogy behajtottunk Snowdoniába, és elmentünk az első farm mellett, megcsapott a jó falusi trágyaszag. Esküszöm lehúztam az autó ablakait, és teleszivtam a tüdőimet, annyira jól esett. Párom jót kacagott rajta, hiszen amikor még Erdélyben laktunk, nem értékeltem ezeket a szagokat, sőt..

Gyerekeim vidáman tapostak a patakban, kergették a bárányokat, csodálták a tehén csordát, nézték hogyan patkolják a lovat. Kacagva kerestük a csiperkegombát együtt a réten. Fára másztak, hintáztak, hempergőztek a fűben. Nyuszit simogattak, lovagoltak. Homokvárat épitettek, és köveket dobáltak a tengerbe. Ennyire boldogoknak és felszabadultaknak rég nem láttam őket. Szabadok voltak!!! Felhőtlen gyerekkor!!!

Házigazdánk állitása szerint, aki 2oo4-től adja ki házát, mi voltunk az első vendégei, akik ennyire kihasználtuk és szerettük a helyet.

Tőle tudtam meg azt is, hogy a sok llan-al kezdődő városnévek templomot jelentenek. És rengeteg van belőlük Wales-ben. A piacon meg egy árustól, hogy a llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch a leghosszabb szó az Egyesült Királyságban, amely egy egy falu neve Angelsey szigetén.  Jelentése: ‘ A vörös barlangi St. Tysilio melletti sebes örvény közelében levő fehér mogyorófák völgyében fekvő Szűz Mária templom”.

És ugye igaz az a mondás, hogy kicsi a világ… itt láttam újra 18 év után volt osztálytársnőmet és barátnőmet,  és 2 év után egy otthoni barátunkat. Csodálatos két napot töltöttünk velük. Meglátogattunk pár kis városkát, inkább ami nagyon közelünkben volt. Célunk a kikapcsolódás volt, hisz két kis gyerekkel nem igazán tartottuk okos ötletnek a kastélyok stb látogatást. Hiszen ők még nem élvezik. Annál inkább a szaladgálást, szabadságot… Igen, szabadság!!! A parkok, játszóterek nem ezt a fajta szabadságot jelentik! Fiam, aki hétfőn lesz 5 éves, sirva ült be az autóba…

Mi meg esküszönk, hogy mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy lassan odaköltözzünk…..

Wales egy olyan földi paradicsom, ahol még léteznek értékek, ahol még létezik a köszönöm és bocsánat. Ahol még a gyerekeket tiszteletre tanitják. Ahol még a kutyákat is tisztelik (majdnem minden bolt előtt vizes tál van)… és az állatokat is szeretik…ahol a csendnek is értéke van…

Szombaton végre nyaralni megyünk.  Ha igy lehet nevezni. Az éghajlat miatt mondom ezt. Inkább maradjunk annyiban, pihenni megyünk.

Wales-ben, Snowdonia-ban, a semmi közepén béreltünk egy kis házikót. Tehnológia mentes. 5 percre tengerpart, és körülöttünk néma csend. Pont amire vágyunk. Sok változás vár ránk, amikor visszajövünk.

Nagyon fel kell töltődünk. Párom megkapta  a jól megérdemelt előreléptetést, csak más munkahelyen, én két iskolának fogok neki, és persze közben itt a két gyerek…

Batyumban Louis Hay, Müller Péter és egy  tanácsadási szakkönyv.  Sok meséskönyv persze, meg dinós atlaszok.

Lázban égünk. Csomagolunk, takaritunk. Minden nagy utazás előtt megejtem a nagytakaritást. Nagyon szeretem, ha tiszta házba jövök vissza. Függöny, teritők, szőnyegek,  minden átmosva. Hiszen új szakaszra jövök vissza… legközelebb egy év múlva engedem meg magamnak ezt a luxust, hogy ne törődjek semmivel…. emiatt nem akarom hirtelen előről kezdeni a monoton mindennapokat:).

Egy gond van csak, hogy kislányom mindig rosszul lesz az autóban. Rendeltem nux vomicat, csak persze azt nem néztem meg, honnan is küldik. Hát, sajnos Amerika. És max. augusztus 21-én érkezik ide… addig valószinű, már a szabadságot is elfelejtem. Persze nem találtam semmit bio boltokban kisgyereknek, igy gyömbér kekszre esett a választásom, meg citromos vizre. Jó kis gyömbéres receptet választottam, aztán időhiány miatt inkább vásároltam. Citromos vizet majd készitek… Inkább olyan útravalóval foglalkozom, melyet mindenki szeret. Bécsi szelet meg pillefánk.

A pillefánkot először 2 hete készitettem el, és mindenki imádta!!! Csak holnap dupla adagból készitem:)). Hála és köszönet Rupáner-Gallé Margónak. Imádom a recepteit. Egyszerűek, bögrések, és finomak!!! (https://rupanerkonyha.cafeblog.hu/2014/07/02/tizperces-bogres-pillefank/)

A mérce 2,5 dl-es bögre

Hozzávalók: 2 púpos bögre liszt, 2 tojás, 1 csomag sütőpor, 28o g natúr joghurt, 2-3 evőkanál cukor.

A hozzávalókat összekavartam, galuskatészta szerű tésztát nyertem. Egy lábosban olajat hevitettem, és két evőkanál segitségével kis gombócokat szaggattam. A kis fánkok maguktól átfordulnak. Ha mégsem, segiteni kell rajtuk. Hamar sülnek. Pihe puhák, Isteniek!!! Porcukorral szórtam meg, és ez az adag, bár jó sok lett belőle nálunk az estét nem érte meg…

Nem olajos, gyerekbarát, finom!!!

Már alig várom a holnapi napot:))

Kertünkben egy szeder bokor van, de a szomszédoktól mindkét felől áthajlik még jó néhány. A gyerekek mindennap szemezgetnek, de rengeteg gyűlt össze, és mivel szombaton végre pihenni megyünk, hát gondoltam leszedegetem őket, ne menjenek kárba. Két tálikónyi gyűlt. Nem számitottam ennyire.

Feléből hab készült, másik felét pedig beledobigáltam egy kisebb adag muffinba. Mivel a csomagolás lázában vagyok, és rohangálunk ide – oda, gyorsan beütöttem a a google keresőbe a szeder recepteket, és ez volt a legszimpatikusabb (http://aprosef.hu/szedres_csokis_muffin), no meg ehhez volt minden hozzávalóm kéznél. Finom lett!

Hozzávalók 12 muffinhoz: 4 tojás, 2 kanál cukor, 2 mokkás vanilia esszencia, 12 evőkanál liszt, 2 mokkáskanál sütőpor, 2 csipet só, 2,5 dl tej, 1o dkg olvasztott vaj, 1o dkg szeder, 1o dkg csokoládé.

A tojásokat a cukorral habosra kavartam, hozzátettem a vanilia esszencet. Majd szerre a liszetet, sót, sütőport, tejet, olvasztott vajat., folytonos kavargatás mellett.

Ezek után a muffin sütőpapirokba, egy-egy kanálnyi masszát tettem. Pár szem szedret és csokidarabokat szórtam mindegyikbe.

Előmelegitett sütőben, 18o fokon, kb. 2o percet sütöttem.

Legközelebb más gyümölccsel is próbálkozom.

Ha tortáról van szó, akkor egyszerű tortákat szeretek sütni. Inkább arra fektetek hangsúlyt, hogy az ize garantáltan jó legyen. Ha diszitésről beszélünk, nem dicsekszem. Nem vagyok tehetséges… és türelmes sem…

Kutatgattam jó darabig jó receptért a párom szülinapjára, aztán Nigella egy klasszikus csokitorta receptjére esett a választásom, amin csak annyit csavartam, hogy a krémbe pattogós cukorkát kevertem, hadd élvezzék a gyerekek, amit a szájukban valóságos lövöldözés zajlik le.

Egyáltalán nem dekorativ tortáról beszélek, de igazi csokitorta. Merem vallani!

Hozzávalók: 2o dkg liszt, 2o dkg cukor, 1 kiskanálnyi sütőpor, 1/2 kiskanálnyi szódapor, 4 dkg kakaópor, 17.5 dkg vaj, 2 tojás, 2 kiskanálnyi vanilia esszenc, 15o ml tejföl.

A krémhez: 7.5 dkg vaj, 175 g jó minőségű étcsoki (tortabevonó) darabokra törve, 3o dkg porcukor, 125 ml tejföl, 1 kiskanálnyi vanilia esszenc, 1 kiskanálnyi juhar szirup (na egy torta miatt ezt nem vásároltam, helyettesitettem mokka sziruppal, ami persze nem ugyanaz, de…. én ezt szeretem:), ebből kifolyólag van is a háznál).

Nigella receptje szerint, minden tésztához valót gépbe dobunk és összedolgozzuk. Szerintem, mivel kézzel kavarok, először kikavartam a vajat a cukorral, majd lassan hozzáadtam a többi alapanyagot. Kivajaztam egy 2o cm átmérőjű tortaformát, a masszát kettőbe osztottam, és szerre megsütöttem a tortalapokat, 18o fokon, előmelegitett sütőben kb. 25 – 3o percet.

A krémhez a vajat megolvasztottam a csokival együtt, gőz fölött. Mikor kihűlt, hozzáadtam a szirupot, a tejfölt, a vaniliát, majd lassan a porcukrot is hozzákavartam. És a pattogó cukrot is hozzátettem. Ha úgy látjuk a krém túl vastag vagy akár folyékonyabb krémet szeretnénk, akkor egy-két kiskanálnyi forró vizet nyugodtan hozzátehetünk.

Ezek után csak annyi maradt hátra, hogy megkenjem a tortát. Megkentem az egyik tortalapot, majd rátettem a másik lapot, és ráöntöttem a krém többi részét is. Nem kell egy szabályos, vagy gyönyörű remekműre számitani. Az izére kell koncentrálni. Ami, ami, ami….igazi csoki!!!! Finom, sikere volt!!! Örömet szereztem vele. És ez is volt a cél!

Vasárnapi ebéd mindig gondot okoz, olyan szempontból, hogy mindig valami rendkivüli finommal szeretnék előrukkolni. Kiskoromtól úgy szoktam meg, hogy a vasárnap az ünnepnap. Együtt a család.

Régebb ugye vasárnap csak templomba jártunk, aztán haza. Finom ebéd és utána családi közös program. Kirándulás, vagy lustálkodás. Azóta változtak a dolgok, de nem árt, ha a hagyomány megmaradt. Gyerekeink hátha majd szerencsésebbek lesznek. Nem rohannak vasárnap is dolgozni. És a családnak szentelik majd hétvégüket. Próbálom az értékeket beléjük táplálni. Mert tanitani nem lehet….

Templomot itt is találtam, nem hetente, de azért eljárunk. Ők szeretik, én feltöltödöm. De amint belépek a ház ajtaján, kezdődik ugyanaz a vasárnapi rohanás. Gyorsan tálalni, enni, párom megy is dolgozni…. remélem nem sokáig…

Ma gondoltam bepácolok reggeliben pár csirkecombot, igy mig azok pihengetnek a hütőben, van időm sütni is, aztán a párom szülinapi tortája és az almás süti között beszöktetem majd a sütőbe.

Jól sikerült a  terv. Minden időre elkészült, és finom lett.

Hozzávalók: 8 db. csirkecomb, 3 kiskanálnyi szójaszósz, egy zöldcitrom leve, 3-4 cikk fokhagyma összetörve, 2 kiskanályni őrölt kömény, 1 kiskanálnyi pirospaprika, 1 chilli paprika (aki csipősen szereti). Akinél nincs kéznél szójaszósz, pótolhatja olajjal, és vegetával izesitse. Én eddig mindig igy készitettem, most a szója volt az újitás.

Ezzel a keverékkel jól bedörzsöltem a combokat és a hütőbe helyeztem kb. 3 órát. Készithető egy nappal is sütés előtt. Minél jobban magába szivja  a citrom levét, annál puhább lesz.

Ezek után csak a sütés marad hátra. Én jénaiban szoktam. Lefedem, majd amikor látom a hús megpuhult, kifedem és megsütöm. Kb. 3o percet összesen.

Büszke vagyok magamra, finom lett! Bulgur salátával (https://makviragesmakvirag.cafeblog.hu/2014/01/19/bulgur-salata/) tálaltam!

Jó rég eltűntem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem sütök, főzök, de most már a fiam is vakáción van, igy egyre fáradtabb vagyok, igy az esti mesét szinte ők olvassák nekem…

Ma viszont megemberelem magam, legalábbis próbálom… ami biztos az biztos kezdem ezzel a remek almás sütivel, ami pillanatok alatt elkészül, és nagyon finom.

Szeretek “hamar” recepteket követni, mert mindig időhiányban szenvedek, és minden konyhai tevékenység közben legalább 1ox felfutok a nappaliba, békét teremteni a gyerekek között.

Szóval, térjünk a lényegre.

Hozzávalók: 18 kanál cukor, 18 kanál olaj, 18 kanál tej, 24 kanál liszt, 4 tojás, 1 sütőpor, 1 vaniliás cukor. A töltelékhez: 1.5 kg alma, cukor és fahéj izlés szerint.

A 4 tojást a cukorral, olajjal habosra kavartam, majd szerre hozzáadtam a lisztet, sütőport, tejet, vaniliás cukrot. Vastagpalacsinta szerű masszát kaptam. Egy nagyobb tepsit kikentem, és a masszának a felét belecsorgattam, elsimitottam. Előmelegitett sütőbe tettem, és kb. 1o percet sütöttem, mig nem volt már annyira folyékony. Ekkor kivettem, és rásimitottam a reszelt almás, cukros, fahéjas keveréket, és rácsorgattam a massza másik felét. Itt kissé vigyáztam. Rákanalazgattam és simitottam, ne keveredjen össze az almával. Ezek után kb. 3o-35 percig sütöttem. Mikor kész lett porcukorral megszórtam.

Mindenkinek jutott belőle. A néger szomszédaimnak, akiknek mindig átadok minden finomságot, a párom munkatársainak, akik nem ismerik a házi sütiket. Mindenki kedvelte, mindenki megnyalta  a tiz ujját. Mondom én is hogy finom!!!

A puttanesca régi kedvencünk, és mégsem készitem nagyon gyakran, mert ugye eredetileg hús nélkül készül… és egy férfi embernek, legalábbis az enyémnek, a legkedvencebb zöldsége is a hús:).

Gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy most összekötöm a kellemeset a hasznossal. Puttanescát készitek husival.

Hozzávalók: 4 db csirke felsőcomb, 6 cikk fokhagyma, 3 nagyobb paradicsom meghámozva és felkockázva (vagy egy 4oo g-os konzerv), száraz fűszerkeverék: oregano, bazsalikom, majoránna, vagy friss bazsalikom. Kapri bogyó, oliva olaj, reszelt parmezán a tálaláshoz.

A fokhagymát megpucoltam, vékony szeletekre vágtam, és kb. 2 kanálnyi forró oliva olajban kissé dinszteltem. Kb. 1 perc, nem szabad hagyni hogy megégjen. Ezek után hozzátettem a felkockázott paradicsomokat. Sóztam.

A csirkecombokat megmostam, lecsorgattam a  viztől, megszórtam a száraz fűszerkeverékkel és grillen sütöttem, addig mig szépen meg nem pirult mind a két fele, de nem sült át egészen.  Ekkor áthelyeztem őket a paradicsomos szószba, és lefedve kb. 2o percet főztem.

Közben megfőztem a tésztát. Ugye ezt készitik spagettivel, linguinivel stb. Nekem már legalább 5 zacskó tésztám volt megkezdve, igy azt főztem ami éppen a kezembe akadt.

Mikor a hús elkészült, kapri bogyókat kavartam bele. Ajánlott oliva bogyóval bolonditani (én kihagyom, személyes okok miatt:).

Mikor minden megfőtt nem maradt más hátra, csak hogy tálaljam. Megszórtam reszelt parmezánnal, és kész is volt a fenséges ebéd!!!!

Aki szereti a csipőset, nyugodtan szórhat chilli paprikát a szószba. Isteni!!!